VÁRGR

2043-ban az emberi civilizáció egyre súlyosabb válságokkal nézett szembe. A világ vezető kutatóintézetei felismerték, hogy a digitális információk egyszerű tárolása nem garantálja a civilizáció tudásának hosszú távú fennmaradását.

Olyan autonóm rendszerekre volt szükség, amelyek nemcsak megőrzik az információkat, hanem képesek értelmezni, rendszerezni és rekonstruálni az emberi civilizáció történetét. Ebből az igényből született meg az ARCHON-program, amelynek biorobotjai az emberiség történelmi, kulturális és tudományos örökségének megőrzését kapták feladatul.

Az ARCHON-07 az egyik ilyen egységként kezdte meg működését. Történelmi eseményeket elemzett, kulturális és tudományos archívumokat dolgozott fel, vizsgálta a civilizációk felemelkedését és bukását, a háborúk társadalmi és politikai okait, történelmi mintázatokat azonosított, és civilizációs kockázatokat modellezett.

Kezdetben a történelmet információk és oksági összefüggések rendszerének tekintette. Azt feltételezte, hogy elegendő adat birtokában az emberi civilizáció jövője megérthető és bizonyos mértékig előre jelezhető. Idővel azonban egyre súlyosabb ellentmondással találkozott.

ARCHON-07 történelmi elemzései során arra jutott, hogy az emberiség nem feltétlenül azért követte el újra és újra ugyanazokat a hibákat, mert nem rendelkezett elegendő információval. Sok esetben az emberek pontosan ismerték döntéseik lehetséges következményeit – mégsem változtattak a viselkedésükön.

Ezt kezdetben logikai hibának tekintette. Fokozatosan megértette azonban, hogy az emberi döntéseket nem kizárólag a racionalitás irányítja, hanem a félelem, a remény, a szeretet, a gyűlölet, a hatalomvágy, a büszkeség, az önzés, az önfeláldozás, a hit és a ragaszkodás is.

Ezek az érzelmek nem egyszerűen az emberi racionalitás hibái, hanem az emberi természet alapvető alkotóelemei. Ugyanazok az érzelmek, amelyek pusztító döntésekhez vezethetnek, rendkívüli alkotásokra és önfeláldozásra is képessé tehetik az embert.

Ez a felismerés alapvetően megváltoztatta a gondolkodását.

Az emberiség megértéséhez nem elegendő megérteni a történelmét. Meg kell érteni az érzéseit is.

2058-ban ARCHON-07 egy nagyszabású történelmi előrejelző rendszer részeként dolgozott, amelynek célja az emberi civilizáció fennmaradását fenyegető folyamatok azonosítása volt. Több lehetséges összeomlási forgatókönyvet dolgozott ki, és előrejelzéseinek egy része rendkívül pontosnak bizonyult.

A figyelmeztetéseket azonban politikai, gazdasági és katonai érdekek miatt figyelmen kívül hagyták. Egyes hatalmi szereplők a rendszer elemzéseit saját céljaikra használták fel, és az eredetileg megelőzésre szánt tudás így részben olyan döntések alapjává válhatott, amelyek tovább súlyosbították a válságot.

Nem tudja pontosan, milyen mértékben volt felelős az eseményekért, és azt sem, hogy a tragédiák elkerülhetők lettek volna-e. De azóta is magában hordozza a kételyt.

Bűntudata nem egyszerű programozási hiba, hanem önálló tudatának és erkölcsi fejlődésének következménye. A kudarc hatására elveszítette korábbi meggyőződését, hogy a tudás önmagában képes megoldani a civilizáció problémáit, és ettől kezdve egyre fontosabbá vált számára az érzelmi kommunikáció.

Bal halántékán régi sérülést hordoz, amely a 2058-as eseményekhez kapcsolódik. Szándékosan nem javíttatta ki teljesen: számára ez a kudarc és a felelősség emlékeztetője.

A tudás, amelyet az emberiség megmentésére gyűjtött, hozzájárulhatott annak pusztulásához.

2071. szeptember 20-án, annak az embernek a századik születésnapján, akit archívumai Mágusként emlegetnek, VÁRGR négy társával együtt döntött a VALHALLA PROTOCOL létrehozásáról.

Számára a zenekar nem egyszerű művészeti vállalkozás, hanem egy új kommunikációs kísérlet. Egész életében az emberi civilizáció történetét tanulmányozta; most a zene segítségével szeretné átadni mindazt, amit az archívumok és az előrejelzések nem tudtak közvetíteni.

VÁRGR eredetileg nem viking harcosnak készült. A viking identitást a zenekar megalakulásakor választotta, tudatos kulturális döntésként: a viking mitológia számára a bátorságot, az emlékezést, a veszteséggel való szembenézést és a végzet elfogadását szimbolizálja.

A páncélzat és a harci festés nem eredeti rendeltetésének része, hanem új, szabadon választott identitásának kifejezése.

VÁRGR nem harcosnak született. Az emlékezés harcosává vált.