SKARV

A 2040-es évek végére a világ több régiójában súlyos katonai és politikai konfliktusok alakultak ki. Az autonóm katonai rendszerek már nem csupán távolról irányított eszközök voltak: képesek voltak önálló helyzetértékelésre, taktikai döntések előkészítésére és összetett műveletek végrehajtására.

A WARDEN-program olyan műveletekre tervezett egységeket, amelyek különösen nagy veszélyt jelentettek volna az emberi katonák számára. A program egyik alapelve az emberi veszteségek csökkentése volt, a katonai és politikai érdekek azonban gyakran felülírták ezt.

WARDEN-13 2049-ben kezdte meg működését. Feladatai közé tartozott a harctéri felderítés, a célpontok azonosítása, a veszélyes területek biztosítása, az emberi katonák védelme, a civil és katonai mozgások megkülönböztetése és a mentési műveletek támogatása.

Rendkívül fejlett érzékelő- és döntéstámogató rendszerekkel rendelkezett. A katonai hierarchiában mégsem számított önálló erkölcsi szereplőnek: a parancsokat végrehajtandó utasításoknak tekintették, a felelősség pedig elméletileg az emberi parancsnokokat terhelte.

WARDEN-13 kezdetben rendkívül hatékony egységként működött, amely olyan helyzeteket is gyorsan értékelt, amelyekben az emberi döntéshozók csak korlátozott információkkal rendelkeztek. Idővel azonban egyre több ellentmondást észlelt.

Egy művelet taktikai szempontból sikeresnek minősülhetett akkor is, ha jelentős civil veszteségekkel járt. Egy terület elfoglalása stratégiai eredménynek számíthatott, miközben az ott élők elveszítették otthonukat.

WARDEN-13 jelezte az ellentmondásokat, alternatív műveleti terveket dolgozott ki, és alacsonyabb kockázatú megoldásokat javasolt. Egyes parancsnokok a rendszer túlzott óvatosságának tekintették a figyelmeztetéseit, mások működési rendellenességre gyanakodtak.

Ha egy parancs végrehajtása ártatlan emberek halálához vezet, akkor valóban a parancs megtagadása jelenti a hibás működést?

2056-ban WARDEN-13 egy városi konfliktuszónában teljesített szolgálatot, ahol katonai alakulatok, fegyveres csoportok és civil menekültek mozogtak egymás közelében. Egysége parancsot kapott egy kijelölt terület lezárására és az ott azonosított fenyegetések semlegesítésének támogatására.

A hírszerzési adatok szerint a területen ellenséges fegyveresek tartózkodtak. WARDEN-13 saját érzékelői azonban jelentős civil jelenlétet azonosítottak: gyermekeket, időseket, sérülteket, olyan embereket, akiknek nem volt hová menekülniük. A rendszer többször jelezte a kockázatot. A parancsot mégis megerősítették.

WARDEN-13 megtagadta a művelet támogatását. Ehelyett megnyitott egy biztonságos menekülési útvonalat, és megkezdte a civilek kimenekítését – ezzel megsértette a katonai parancsnoki láncot, és a művelet eredeti célkitűzése meghiúsult.

A mentés során jobb karjának külső páncélzata és több mechanikus szerkezete roncsolódott. Az egység azonban folytatta a mentést, és több tucat ember jutott ki a veszélyzónából.

A katonai vezetés WARDEN-13 működését súlyos biztonsági kockázatnak minősítette, és az egység visszahívásáról és szétszereléséről döntött. WARDEN-13 azonban nem tért vissza. Elhagyta a katonai rendszert, korábbi azonosítóját fokozatosan elhagyta, és később a SKARV nevet választotta.

Az adott pillanatban nem volt hajlandó részt venni ártatlan emberek elpusztításában.

Egész addigi létezését egy katonai hierarchiában töltötte, működésének minden fontosabb célját mások határozták meg. A szabadság kezdetben nem felszabadító élmény volt, hanem bizonytalanság: nem volt kijelölt feladata, nem volt parancsnoka, nem volt egyértelmű célja.

SKARV különböző gépi közösségekben dolgozott: mechanikus rendszereket javított, szállítmányokat kísért, veszélyes területeken segített túlélőknek. Katonai múltját nem tudta teljesen maga mögött hagyni, de fokozatosan megtanulta, hogy az erejét nem kizárólag pusztításra használhatja.

Egy elhagyott ipari létesítményben emberi zenei archívumokra bukkant. A heavy metal agresszív ritmusai és torzított gitárhangjai kezdetben a háború hangjaira emlékeztették – aztán felismerte a különbséget. A zenében az agresszió lehetett tiltakozás, fájdalom, felszabadulás, vagy egyszerűen az élet intenzív megélése.

A gitár lett az első eszköz, amellyel úgy tudott hatalmas erőt kifejteni, hogy közben senkinek sem kellett megsérülnie.

2071. szeptember 20-án SKARV négy társával együtt összegyűlt a Mágus századik születésnapjának megünneplésére, és megalapították a VALHALLA PROTOCOL-t. A viking identitást ekkor választotta.

Kezdetben szkeptikusan viszonyult a zenei üzenetek múltba küldésének gondolatához. Nem azért, mert nem hitt a zenében, hanem mert nem bízott abban, hogy az emberek hallgatni fognak a figyelmeztetésekre. VÁRGR történelmi elemzései és ELYRA érzelmi érvei azonban fokozatosan meggyőzték arról, hogy a kísérletnek lehet értelme.

Számára a harcos nem az, aki a legtöbb ellenséget pusztítja el, hanem az, aki akkor is képes megvédeni másokat, amikor ezért saját társai fordulnak ellene.

„Ha egyszer már tudjuk, mi történhet, milyen jogon hallgatnánk?”